Őshonos, fogható halfaj.
A legnagyobbra növő Európában őshonos édesvízi hal. Nagy feje felülről lapított, hengeres törzse rövid, hosszú farokrésze oldalról lapított. Széles fején parányi szemek és széles száj található. Szájában, alsó és felső állkapcsán is több sorban apró, hegyes sertefogak vannak. A felső szájszegletében egy, az alsó állkapcson két pár bajuszszál található, az előbbiek igen hosszúak, a mellúszókon túl érnek. Kicsi, fejletlen hátúszója feltűnően elöl helyezkedik el, lekerekített farokúszója szintén kicsi, a vele szinte összeérő farokalatti úszója azonban rendkívül hosszú. Mellúszójának csontosodott első sugara tompa végű. Teljesen pikkelytelen testének alapszíne többnyire szürkés vagy zöldesbarna, de egészen sötét is lehet. Márványozott mintázata sokszor még a farokalatti úszón is megjelenik. Oldalvonala a testén végig jól látható. Növekedése és gyarapodása természetes vizekben kezdetben nem kiemelkedően gyors: az első évben legfeljebb 20 cm, a másodikban 30-40 cm-es hosszt érhet el. A 100 cm-es testhosszt jellemzően 6-8 évesen éri el. Érdekes módon azonban növekedése ezután némiképp gyorsul. Bár elérheti az 5 m-t és a 300 kg-ot, valószínűleg ritkán nő 2,5 m-nél és 120 kg-nál nagyobbra.
Preiszner B. (2025): Harcsa (Silurus glanis). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
