Őshonos, fogható halfaj.
A legkisebb termetű európai tokféle. Teste karcsú, feje testméretéhez képest kicsi, homloka emelkedik. Orra (rostrum) keskeny, hosszú és enyhén felfelé ívelt. Kis méretű, alsó állású szájának alsó ajka középen megszakított. Bajuszszálai hosszúak, rojtozottak, hátrasimítva rendszerint elérik a felső ajkat, annak ellenére, hogy közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz. Szeme kicsi. Bőre érdes tapintású a teljes testet borító apró csontlemezek miatt. A háti és az oldalvértek szorosan egymás mellett fekszenek, egymással érintkeznek. A vértek között nagyon apró, fűrészes szélű szemcséket találunk. Mind a hasi, az oldal- és a háti vértek száma a hazai tokfélék közt a legtöbb. Mellúszói nagyok, az első úszósugár elcsontosodott. Farokúszója heterocerk, azaz mind külső formája, mind csontos váza aszimmetriát mutat. Testszíne a háton kávébarna, sötétszürke, oldala világosszürke, hasa sárgás, fehéres. Úszóit fehéres sáv szegélyezi. Lassú növekedésű faj, testhossza az első év végére 2,5 cm, a harmadikra 40 cm, míg 10 évesen kb. 60 cm és 2-2,5 kg, az ikrával telt nőstények pedig 2,5-3 kg-osak is lehetnek. Az idős ikrás egyedek hossza azonban elérheti a 100 cm-t, testtömege pedig a 6 kg-ot.
Weipert A. (2025): Kecsege (Acipenser ruthenus). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
