Zömök, de magas hátú, oldalról erősen lapított hal. Feje a testhez viszonyítottan kis méretű, orra tompa, a száj csúcsba nyílik, közepes méretű, kiölthető. A hosszú és egyenes vagy homorú szegélyű hátúszó a hasúszókkal hozzávetőleg egyvonalban ered, az első sugár erősen csontos, durván fogazott bognártüskévé módosult. A pikkelyek nagyok, vastagok. A farokúszó mérete és formája változatos lehet, de alapesetben közepesen bemetszett, lebenyeinek szegélye lekerekített. A test színe általában világos, ezüstös, de sötétebb színű (pl. tőzeges) vagy dús növényzetű vizekben barnás-arany is lehet. Az idősebb példányok hasa sárgás. Növekedése az élőhelytől függően alakul: az első évben 55-90 mm, a másodikban 80-120 mm, a harmadikban 120-160 mm-es testhosszt ér el. A 30 cm feletti, 9-10 nyaras példányai már ritkák, de kivételes esetben elérheti a 40 cm-es testhosszt is.
Ferincz Á. (2025): Ezüstkárász (Carassius gibelio). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
