Teste megnyúlt, hengeres, csak a faroknyél lapított. A fej egyes leírások szerint békaszerű. A száj nagy, a kis méretű szem középvonalát eléri, benne hegyes fogak ülnek. Az alsó állkapocs közepén egyetlen bajuszszál található. Hasúszója a mellúszók előtt ered, hátúszója kettős, melyek közül az első rövid, csupán néhány (9-15) sugár támasztja. A második hátúszó és a farokalatti úszó is hosszú, de a farokúszótól elkülönülnek. Kis méretű farokúszójából is következően nem különösebben gyors és nem is kitartó úszó. Pikkelyei nagyon aprók, cikloidok és mélyen ülnek. Az oldalvonal a test hátsó felén szakadozott. Színezete sárgás alapon sötétbarnával márványozott. A márványozottság ráhúzódik a páratlan úszókra is. A hát gyakran sötét, barnás­zöld. Növekedése az első évben kimondottan gyors, akár 18-20 mm is lehet, ez később jelentősen lassul: a második évben jellemzően 23-25 cm, a harmadikban 25-30 cm. Hazánkban a 40-50 cm-nél nagyobb példányok ritkák, de Észak-Amerikában fogtak 180 cm-es, 11 kg-os menyhalat is.

Ferincz Á. (2025): Menyhal (Lota lota). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest