Teste vaskos, a faroknyél oldalról lapított. Feje a testmérethez viszonyítva nagy, felülről lapított, szeme apró. Széles szájában az állkapcsokon sűrű kefefogazat található, szája körül a felső állkapcson egy pár, a szájszegletben egy pár, valamint az alsó állkapcson két pár bajuszszál helyezkedik el. Rövid, de jól fejlett hátúszója jóval a hasúszók vonala előtt helyezkedik el, első sugara erősen csontos, hegyes tüskévé módosult. A hátúszó és a farokúszó között kis méretű zsírúszó helyezkedik el. Viszonylag nagy farokúszójának széle enyhén beöblösödik. Farokalatti úszója hosszú. A mellúszók első sugara a hátúszóéhoz hasonlóan tüskévé módosult. Teljesen pikkelytelen, testén végighúzódik az oldalvonal. Színe az élőhely függvényében a zöldes aranyszíntől a sötétebb olajzöldön át a feketéig változó, foltos mintázat nem látható rajta, a farokúszó előtt többnyire világosabb harántsáv látható. A világosabb példányokon jól láthatóan kirajzolódhat az izomzat szelvényezettsége. Úszóiban a sugarak világosabbak a közöttük feszülő füstös színű hártyánál. Hazánkban jellemzően kisebb termetű, mint eredeti elterjedési területén, növekedési üteme az európai populációkban elmarad az őshonos észak-amerikai állományokhoz képest. Az első évben átlagosan 64 mm, a másodikban 116 mm, míg a harmadikban 139 mm-es testhosszt érhet el. Növekedését negatívan befolyásolja, ha az adott populációban nagy az egyedsűrűség. Aránylag kis termetű, ritkán haladja meg a 30 cm-t, legnagyobb példányai sem érik el a 4 kg-ot.
Preiszner B. (2025): Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
