Az aljzaton él, ami küllemén is megmutatkozik. Áramvonalas, hosszú, hengeres testű hal, a háta felől a farka felé elvékonyodó alakja van. Szája alsó állású, teljes mértékben alkalmazkodott az aljzaton történő táplálkozáshoz, ajkai húsosak, de benne sűrű kefefogazat található. Orra hosszú, lekerekített. A szeme viszonylag nagy. Hosszú hátúszója kettős, a két lebeny határozottan elkülönül, az elsőben kizárólag kemény, csonttüskévé módosult sugarak találhatók. Farokalatti úszója viszonylag elöl az erősen elkeskenyedő faroknyél előtt található, alapja rövid. A farokúszó enyhén bevágott, hasúszói közvetlenül a mellúszók alatt találhatók. Pikkelyei aprók, a fejen csak kevés található belőlük. Alapszíne sárgásbarna, a testen szabálytalan, de vastag harántvonalak mutatkoznak, hasa sárgásfehér. Úszói általában sárgás árnyalatúak. Növekedése lassú. Kétéves korára éri el a 15 cm-es testhosszúságot, majd évente körülbelül 1-3 cm-t növekszik. Egy 6-7 éves magyar bucó is csak 25 cm hosszú. A magyar bucó a legnagyobbra növő bucófaj, akár a 45-50 cm-es testhosszúságot és az 1 kg-os testsúlyt is elérheti.
Tóth B. (2025): Magyar bucó (Zingel zingel). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
