Sok évvel ezelőtt Máltán, Gozo szigetén, Żebbuġ faluban töltöttük a karácsonyt az akkor éppen ott élő fiaméknál. Jó időt, 18-20 fokos meleget, sok napsütést és valamilyen szelet ígért a meteorológia.

Amióta világ a világ, augusztus huszadika után megérkeztek a tisztító hűvösebb szelek.

Rossz alvó vagyok, aminek egyetlen pozitívuma, hogy együtt kelek a madarakkal. Pár éve elengedtem a kertet, többen szóvá is tették. Ma meg irigykednek, hogy úgy összenőttek a fák, bokrok, hogy a nap sem bír velük, csak csíkokban tör át a lombok között. 

Elmentem a lottózóba, ahol cigarettát is lehet kapni. A feleségem dohányzik, én már negyven éve abbahagytam. Két dobozzal kértem.

Korábban két méter széles volt a sok évvel ezelőtt ültetett díszbokor, de az idén nekiveselkedett. Felkapaszkodott a nyaraló nyugati falára, bekúszott a teraszra, ráborult a járdára. Nem tudtam mi történik vele, de nap mint nap szemmel látható volt a gyarapodása. 

Hajnali négy órakor elkezdtek susogni a jegenyék, aztán ahogy hajnalodott, abbahagyták. A fal felé fordulok, alszom még egy keveset, majd öt órakor bedobálom a húzós kocsimba a felszerelést, és indulok a mólóra.