Izmos, kígyószerű, hengeres, a farokrész felé lapított testű hal. A vastag nyálkaréteg alatt apró cikloidpikkelyek borítják, amelyek a hasról, illetve a hátról hiányoznak. Feje kicsi, az orrtájéka fel- és lefelé mozgatható. Alsó állású, keskeny száját tíz bajuszszál veszi körül, ebből hat a felső, négy rövidebb pedig az alsó állkapcson foglal helyet. Szemei aprók, alattuk csonttüske nem található. Farokúszója osztatlan, szegélye lekerekített. Hátának színezete sötétbarna, fekete foltokkal mintázott, hasa a világossárgától a narancsvörös különböző árnyalatáig változhat apró, sötétebb foltokkal tarkítva. Oldalán jellegzetes, hosszanti sötétbarna és sárgás csíkok felváltva húzódnak végig. Úszói szürkéssárgák szürkésbarna foltokkal. A hím- és a nőstényegyedek mellúszói méret, valamint forma szerint különbséget mutatnak: a hímeké jóval fejlettebb, hosszabban megnyúlt és csúcsosabb, míg a nőstények kisebb és lekerekített mellúszóval rendelkeznek. Növekedési üteme élőhelyenként nagyon eltérő lehet, az első évben 8-14 cm-es, a második évtől – ivarérésüket elérve – a növekedésük lelassul, 13-19 cm-t érnek el. Átlagosan maximum 20-30 cm-es testhosszt érnek el, az ennél nagyobb példányok ritkák.
Müller T. (2025): Réti csík (Misgurnus fossilis). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
