Teste nyúlánk, közel orsó alakú, oldalról csak kismértékben lapított, testmagassága alig ötöde a hosszának. Feje megnyúlt, különösen az orr-rész hosszú, kúpos végződésű. Az elő-kopoltyúfedő (preoperculum) csontokon számos rövid és hegyes tüske található, a kopoltyúfedő (operculum) csont hátsó éle egy nagy tüskébe fut ki. Szeme kifejezetten nagy. Kicsi szája csúcsba nyíló, ajkai vastagok, a felső túllóg az alsón. Apró, alig észrevehető fogai vannak. Hátúszója kettős, az elülsőben magas, erős csonttüskék találhatók. A farokúszó enyhén bemetszett, lekerekített szélű. Kis méretű, fésűs pikkelyei vannak. A testét folyós nyálkaréteg borítja. Testszíne a háton barnás, zöldes, az oldalakon zöldessárgás, sárga, néha ezüstösen szürke kékes csillogással, a hasi részen sárgás-fehér. A test oldalán három-négy vékony, kontúros, rendszerint alig szaggatott csík fut végig, amelyek közül a hátúszó tövében futó színe sötét szürkésfekete, míg a középső és az alsó csík(ok) zöldeskékes színűek, de ezek is lehetnek közel feketék. Az úszók sárgásszürkék, a hátúszón, különösen annak első részén sötét pontsorok találhatók. Rendszerint a farokúszón is láthatók fekete pettyek. Kis termetű hal, növekedése ugyan gyorsabb, mint a másik két hazánkban előforduló durbincsfajé, de testhossza így is csak ritkán közelíti meg a 25 cm-t. Átlagos testhossza a Duna osztrák szakaszán egyévesen 8 cm, kétévesen 10 cm, háromévesen 12 cm, négyévesen 13 cm, ötévesen 14 cm és tízévesen 19 cm. A 15 cm-nél hosszabb példányok ritkának tekinthetők.
Specziár A. (2025): Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
