A sima tok alakja jellegzetes, a tokfélékre jellemző. Teste nyúlánk, feje nagy és a fajra jellemzően hirtelen emelkedő homloka miatt kúpszerű. Orra (rostrum) lekerekített, közepesen hosszú. Rojtozott bajuszszálai féltávon erednek az orrcsúcs és a szájnyílás között, és hátrasimítva azokat elérik vagy majdnem elérik a felső ajkat. Fontos eltérés más tokféléktől (pl. viza), hogy alsó ajka teljes, nem megszakított és befűződést sem találunk rajta. Bőre érdes tapintású a teljes testet borító apró csontlemezek miatt. A többi tokféléhez viszonyítva az oldalsó csontvértek aprók, szorosan állnak és már fiatal korban sem találunk rajtuk horogszerű függeléket. A hasi csontvértek az egyedfejlődés során fokozatosan felszívódnak, innen kapta latin nevét is: nudiventris, azaz csupasz hasú. Mellúszói kifejezetten nagyok, az első úszósugár elcsontosodott. Farokúszója a többi tokféléhez hasonlóan heterocerk, azaz mind külső formája, mind pedig csontos váza jól kifejezett aszimmetriát mutat. Hasa fehér, háta olívazöld vagy szürkésfehér. Úszói jellemzően sötéten pigmentáltak, a mellúszó szegélyén világos sáv előfordulhat. Nagyra növő faj. A halászok zsákmányában 100 kg-nál nagyobb egyedet is találtak már, de a 220 cm-nél és 80 kg-nál nagyobb egyedek ritkák.
Staszny Á. (2025): Sima tok (Acipenser nudiventris). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
