A Körtvélyesi-holtág mondhatni az ikertestvére a Mártélyi-holtágnak. Nincs is tőle távol, a folyószabályozók annak idején ugyanúgy egy Tisza-kanyarulatot küszöböltek ki vele , mint a Mártélyi-holtággal, ebből következően ez is „U” alakú. Abban különbözik a Mártélyi-holtágtól, hogy nagy kanyarjának külső íve nincs beépítve, minden a természeté. Az ide látogatók tehát hamisítatlan vadvízen érezhetik magukat ugyanúgy, mint azok a horgászok, akikkel találkoztunk – haltartó hálóikban pontyok, keszegek, ezüstkárászok voltak. Együtt az egyesülettel Oláh Szabolcstól, a Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetségének (HECSMSZ) ügyvezető elnökétől tudjuk, hogy a szövetség a hódmezővásárhelyi László István Honvéd Sporthorgász Egyesülettel közösen kezeli a holtágat. A halgazdálkodást, a halőrzést és a halvédelmet a szövetség látja el, az egyesület pedig a közösségi események szervezését, lebonyolítását végzi, illetve a csónakkikötési rendet felügyeli. Hogy mennyien horgásznak itt és honnan jönnek? A napijegyesekkel együtt évente mintegy ötszáz ember látogatja a holtágat, a legtöbben vásárhelyiek, de az egész dél-alföldi régióból, a Dunántúlról, sőt Romániából is érkeznek. Tavaly 3055 kilónyi pontyot fogtak a horgászok, keszegfélékből és ezüstkárászból 1458 kilót. A szövetség az éves halgazdálkodási tervnek megfelelően telepít – figyelembe véve a holtág vízkészletét, vízminőségét és látogatottságát –, elsősorban tavasszal és ősszel. 2024-ben pontyból összesen 6071 kilónyit helyeztek ki, melyből 5084 kg háromnyaras, 987 kg kétnyaras pikkelyes volt. Szintén 2024-ben a szövetségnek lehetősége volt tiszai nyurgaivadék beszerzésére, ebből 50 ezer darabot telepítettek júniusban. A holtág híres a csukaállományáról, azonban a tavalyi év eredménye elmarad az előző évekhez képest – ezt elsősorban a kora tavaszi árvizek hiánya, a vízi növényzet eltűnése és a nagy kárókatona tömeges téli jelenléte okozhatta. Csukából egyébként a szövetség minden évben többezer ivadékot helyez ki kora tavasszal. A különféle halak természetes szaporodása rendszeresen tapasztalható; stabil állománya van a keszegféléknek, elsősorban a karikának és a dévérnek, valamint balinból is sok él itt. Ívástól a halmentésig A Körtvélyesi-holtág és a hozzá tartozó tiszai öblözet (a Mártélyi Tájvédelmi Körzet déli és középső része) kiemelt jelentőségű ívóhely. Kedvező esetben – a tavaszi árhullám érkezésekor – az extenzív gyepgazdálkodás alá tartozó elöntött területek, így a Barci-rét és a Horgas-tó, kiválóak az úgynevezett fitofil halfajok (csuka, ponty, ezüstkárász) szaporodásához. A tavasszal elöntött gyepeken az oxigéndús víz hamar felmelegszik, és a planktonikus szervezetek biztos táplálékot jelentenek az ivadékok számára. Halgazdálkodási problémát elsősorban az árhullám elmaradása, illetve a gyors apadás okozhat. A megváltozott hidrobiológiai viszonyok miatt a HECSMSZ hivatásos halőrei folyamatosan figyelemmel kísérik az ívást, és ha szükséges, halmentést is végeznek. Átlagosan kétévente érkezik akkora árhullám, ami jól hat a holtág és a Tisza halállományára a Barci-rét és a Horgas-tó elöntése révén. Körtvélyesi látogatásunkkor bejártuk a partot a kanyar külső ívén, ahol horgászokat kérdeztünk eredményeikről, tapasztalataikról. Szinte minden hely foglalt volt; hódmezővásárhelyiekkel éppúgy találkoztunk, mint például Makóról, Apátfalváról érkezettekkel. Andréka József fiával, Csabával pontyozott ottjártunkkor. Józsefnek kétkilós volt a legnagyobb eddigi itteni pontya, Csabának három és fél kilós. Az átlagpontyok itt mintegy másfél kilósak; ezüstkárászok, keszegek szintén jönnek pontyozás közben – ismerteti József a tapasztalatait. A kissé arrébb horgászó Balázs Sándor két szereléke közül az egyik pontyra és keszegre volt bedobva, a másik ragadozóra. Legnagyobb itteni pontya 3,70 kilót nyomott, legnagyobb csukája bő három kiló. Etetve és keresve Sipos Iván, a szomszédos horgászhelyen elmondta, hogy keresőhorgászatot folytat minimális etetéssel. Három éve jár Körtvélyesre, ez idő alatt számos tíz kiló körüli pontyot fogott: nyurgák voltak, valószínűleg a Tiszáról jöttek be áradáskor. Egyébként feederrel horgászik, kukorica- és búzadarából főzi az etetőanyagot, amit különböző aromákkal ízesít. Horváth János ottjártunkkor keszegeket fogott, legnagyobb itteni hala egy 6,50-es vadponty volt, általában két kiló körüliek kerülnek a horgára. Mérges Józsefnek is jóval túl volt 6 kilón az eddigi legnagyobb itteni pontya. Balog Sándor haltartó hálójában egy ponty és egy szép ezüstkárász volt. Mangós ízesítésű etetőanyagot használt, ami a jelek szerint be is vált. Legnagyobb pontya, amit itt zsákmányolt, hét és feles volt, legnagyobb csukája három és fél kilós, amit pergetve fogott. Kurusa Mihálynak egy pontya és több keszege volt.  – Hármasban járunk ide Derenkó Tiborral és Németh Péterrel. Szeretjük Körtvélyest, mert gyönyörű a táj, és rendesen lehet fogni – mondja. Eddigi itteni legnagyobb hala egy három és fél kilós ponty, illetve egy ugyanakkora csuka volt; ottjártunkkor is be volt dobva egy kishallal csalizott készség a pontyozó mellett. A finomszerelék  az eredményes Héjja Márton Kristóf bővebben is tájékoztatott minket. – Főleg a klasszikus fenekezővel, illetve feederrel pontyoznak itt – mondja, hozzátéve, hogy a feltolós úszózás is eredményes. Három és fél kilós volt a legnagyobb itteni pontya, de a legtöbb izgalmat egy két és fél kilós nyurga – jellegzetesen tiszai – jelentette.  – Két napig etettem a helyet, a harmadik nap „ráültem”, úgy küzdött, mint egy ötkilós tavi hal – emlékszik vissza. Methoddal horgászik pontyra, mikropellettel, finom szerelékkel. Egy ismerőse rakós bottal fogja a pontyot, az a módszer is jó. Télen is érdemes megpróbálni a pontyozást a kanyarok külső ívén, hideg vízre való etetőanyaggal. Ő egyébként egykor ragadozóhalazott is, csukára pergetett és az élőhalas módszert is alkalmazta. Ebből a halból négy és fél kilós volt a legnagyobbja. Mint mondja, amikor rendszeresen kiöntött ide a Tisza, akár tíz-húsz csukát is megfoghatott egy nap alatt az ember. Kiszelektálva a nagy halat Vannak olyan horgászok is Körtvélyesen, akik kimondottan nagy halra mennek, kiszelektálva azokat, amelyek fel tudják venni a csalit. Ilyen a gyermekkora óta ide járó Kincses Kálmán, aki kilenckilós pontyot fogott a közelmúltban, de korábban tíz kiló harmincast is zsákmányolt, de jött nyolckilós és hat és fél kilós pontya is. Ezeknek a halaknak a sportértékét nagyban növeli, hogy természetes vízből fogta őket, és nem egy horgásztó lakói voltak. Ő egyébként bojlis horgász; a legolcsóbb bojlit használja, a horogra is, az etetésre is. Nyáron pop-uppal horgászik, 4-5 centivel elemelve a fenéktől, mert a normál bojlit szétrágják a törpék. Rendelkezik ugyan csónakkal is, de azt csak fárasztáskor használja, nehogy belemenjen az akadóba a hal. Van egy állandó etetett helye a meder középen, oda dobál, tavasszal azonban, amikor nagyobb a víz, csak a parttól 4-5 méterre. Mit tanácsol azoknak, akik messziről jönnek, nincs sok idejük, de nagy halat szeretnének fogni? Véleménye szerint kemény kukoricával kell etetni, és a horogra is az kerüljön. Erre hamarabb megjön a hal, mint bojlira. Nem célszerű nyáron lágy etetőanyagot vagy tápot használni, mert jön a törpe. A ragadozóhalazás témájára áttérve elmondta, hogy élnek tizenkilós csukák is a holtágban, ám az ilyenek megfogását és az alkalmazott módszereket sokszor titokban tartják a horgászok. Harcsa is van, általában nyolc-tíz kilósok jönnek, nagyon sok az ivadék is, ami arra utal, hogy szép harcsaállománya van a víznek, csak az igazán nagyok eddig elkerülték a horgászokat. Harcsára az éjszaka lenne a legjobb, de az éjjeli horgászat Körtvélyesen tilos. Halfogás és gombaszedés Találkoztunk Berta József halőrrel, aki szerint a horgászok általában meg vannak elégedve a fogásaikkal. Pontyból kilenc-tíz kilósakat és szép csukákat is fognak itt. Süllő ugyancsak jön, akár négykilósak is horogra akadnak, annak ellenére, hogy nem igazán süllős jellegű a víz. A süllő a Tiszából jön be áradáskor, éppúgy, mint a busa és az amur. A törpeállomány szerencsére nem jelentős. A természeti környezet szépsége miatt sok horgász családdal érkezik. Lehet sétálni a hangulatos-romantikus parton; erdei csiperkét és nagy őzlábgombát is lehet szedni – halljuk a halőrtől. A terület a Mártélyi Tájvédelmi Körzet része, az pedig a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik, és nem véletlenül van védelem alatt. A kutatók 37 hal-, 34 emlősfajt vettek lajstromba eddig, amelynek otthont ad ez a táj, valamint 119 fészkelő, illetve 124 átvonuló madárfaj előfordulását jegyezték fel. Úgyhogy bőven van miért a Körtvélyesi-holtágra látogatni horgászoknak és nem horgászoknak egyaránt.