Földrajzi és élőhelyi értelemben is széles körű elterjedésével összhangban alkata és színezete is kimondottan változatos. Általánosságban leírható, hogy teste oldalról lapított, általában közepesen magas. Szája viszonylag kicsi, csúcsba nyíló. A farokúszó mélyen bevágott. Pikkelyei viszonylag nagyok. Testének színe a hát mentén rendszerint zöldes, kékes, olykor barnás, az oldalon ezüstös, aranyos, zöldes vagy kékes csillogással. A szemgyűrű felső fele vöröses, narancssárga, ritkán sárga. Az úszók (különösen a has- és a farokalatti úszók) lehetnek élénkvörös árnyalatúak vagy fakóbb, sárgás-szürkés színezetűek is, de leggyakrabban narancssárgák. A hátúszó kifejezetten magas, közel kétszerese a farokalatti úszó magasságának. Kisebb termetű halaink közé tartozik, az 1 kilogrammot csak nagyon ritkán éri el. Növekedése vizenként változó: táplálékszegény területeken lassan nő és van, hogy csak 15 cm-es méretet ér el, míg a számára legkedvezőbb, kisebb csigákban és kagylókban gazdag vizekben 40-70 dekagrammos példányai is gyakoriak. A Balatonban növekedése jónak mondható, átlagos mérete itt egyévesen 5 cm, kétévesen 8 cm, háromévesen 12 cm, négyévesen 15 cm, ötévesen 18 cm (0,14 kg) és tízévesen 25 cm (0,41 kg).
Speziár A. (2025): Bodorka (Rutilus rutilus). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
