Megnyúlt, féreg- vagy kígyószerűen hengeres testén csak páratlan úszók találhatók, amelyek a kifejlett állaton egységes, összefüggő úszószegélyt alkotnak. Nincsenek se mellúszói, se hasúszói. A felnőtt példányok állkapocs nélküli szívószájában elhelyezkedő ajaklemezek közül az alsón 5-9 sárgásfehér, tompa, ezáltal sebzésre alkalmatlan fog alkot félkörívet. Apró sertefogaik közvetlenül a szájnyílás fölött 4-5 sorban állnak. Utóbbiak közül a legbelső sor fogai lényegesen nagyobbak, mint a többi. Egyetlen orrnyílása a szemek előtt, középen helyezkedik el. A szemek mögött 7-7 félhold alakú kopoltyúnyílás sorakozik, kopoltyúfedői nincsenek. Testét nem borítja pikkelyzet és az oldalvonalszerv is hiányzik. A felnőtt dunai ingola háti része sötétkék, fémesen csillogó, oldala világosbarna, hasi oldala világos, ezüstös. Leírtak olyan egyedeket is, amelyek háta és oldala csaknem fekete volt. Ez vélhetőleg élőhelyi hatásokkal függ össze. A lárvák alapvetően barnásak, háti oldaluk sötétebb, oldalaikon néha nagy, sötét foltok vannak, amelyek világos alapon márványszerűen mintázzák a testüket. A lárvák fontos ismertetőjegye, hogy a szemeket bőrredő takarja, ez a metamorfózis után eltűnik. A kifejlett dunai ingolák testhossza maximálisan 18-21 cm, a lárvák növekedési adatai nem ismertek.
Sevcsik A. (2025): Dunai ingola (Eudontomyzon mariae ). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
