Szemei a fej tetejére tolódtak. A faj a nevét is (görögül: ouranos = ég, skopeo = kémlel, megfigyel) erről a tulajdonságáról kapta. A magyarországi küllők közül a felpillantó küllő testalkata mutatja legjobban az áramló vizekhez való alkalmazkodás jegyeit. Teste orsószerű, hát-hasi irányban enyhén lapított, faroknyele hosszú, erős, hengeres. A farokúszó erősen bemetszett, az alsó és felső lebenyének eredési helyénél két feltűnő világos folt figyelhető meg. Ezek a foltok olyan erőteljesek, hogy a vízparton állva is észrevehetők. Az anális nyílás a farokalatti úszóhoz esik közelebb. Páros úszóik nagyok, mellúszóik hátrasimítva elérik a hasúszók kezdetét. Szája alsó állású, egy pár bajusza a szem vonalán túl ér. A teste általában barnás színű oldalán néhány sötétebb folttal. A hát- és farokúszón a foltok egy sorba rendeződtek. Növekedési üteméről kevés információ áll rendelkezésre. Laboratóriumban keltetett és nevelt példányok 13 hónap alatt 35-43 mm-es testhosszt értek el. Természetes vizekben legnagyobb egyedeinek testhossza elérheti a 12-15 centimétert.
Takács P. (2025): Fenékjáró küllő (Gobio gobio). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
