Teste a tokfélékre jellemzően megnyúlt, orsó alakú, legmagasabb pontja közvetlenül a fej mögött van. Feje nagy, gyorsan emelkedő homloka miatt kúpszerű. Orra (rostrum) rövid, tompa és lekerekített. Alsó állású szája közepes méretű, felső ajka középen befűződik, az alsó középen megszakad. Sima bajuszszálai közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz, hátrasimítva nem érik el a felső ajkat. A többi tokfajhoz viszonyítva a csontvértek nagyok, csúcsuk éles, magyar neve is mutatja, hogy óvatlanul hozzáérve képesek a bőrt felhasítani. A vértsorok közt a bőrben szétszórtan különböző nagyságú, csillag alakú csontlemezek találhatók. Mellúszói nagyok, az első úszósugár elcsontosodott. Farokúszója heterocerk, belső szerkezetét tekintve is aszimmetrikus, felső lebenye lényegesen nagyobb, mint az alsó. Valamennyi úszójának szegélye fehér. Hasa és oldala általában piszkosfehér, háta fekete vagy hamuszürke, esetleg piszkoszöld. Növekedéséről keveset tudunk. Becsült legnagyobb elérhető testhossza 230 cm, legnagyobb elérhető testtömege pedig 110 kg, melyet becslések szerint 50 éves korára érhet el.
Weiperth A. (2025): Vágó tok (Acipenser gueldenstadtii). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós
Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
