Teste torpedószerű, de a sebes pisztrángnál kissé lapítottabb, magasabb hátú. A szája közepes méretű, a felső állkapocs nem ér túl a szem hátsó szegélyén. Alsó és felső állkapcsán visszafelé álló kis fogai vannak. Az ekecsont (vomer) is fogazott és csónakszerűen ívelt. A hátúszó és a farokúszó között zsírúszó található. Háta sötétszürke, kékesszürke, a has felé világosabb, ezüstösen fehér. Az oldalvonal mentén és a kopoltyúfedőn végig egy rózsaszínes, irizáló, szivárványos sáv található. A test, valamint a hát-, a farok-, a farokalatti- és a zsírúszó is apró fekete pettyekkel díszített. A mellúszók, a hasúszók és a farokalatti úszó halvány rózsaszínek az úszók szélén egy halvány szürke csíkkal, a hasúszók és a farokalatti úszó vége fehér. A fiatalkori harántfoltok száma 8-9. A két ivar mind alakban, mind színezetben eltér egymástól. Az ikrások teltebbek, orruk lekerekített, színük világosabb. A tejesek karcsúbbak, alsó állkapcsuk hegyesebb, ívási időszakban erősen megnyúlik, kampószerűen fölfelé meghajlik, és az állkapocs csúcsán másodlagos ivari jelként egy sejtburjánzás indul meg, amely dió nagyságú lehet. A hímek színezetüket tekintve kicsit sötétebbek, élénkebb színűek. Növekedését a természetes vizeken a víz hőmérséklete és a táplálék gazdagsága befolyásolja. Az egyéves egyedek 15-20 cm, a kétévesek 20-28 cm, míg a hároméves egyedek 24-30 cm-es nagyságúra nőnek. A legnagyobb példányok 5-7 kg-os testtömeget érnek el.
Hoitsy Gy. (2025): Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss). In: Ferincz Á., Staszny Á., Dérer I., Urbányi B. (szerk.) Halgrafika: Szabó Miklós Magyar Halkönyv, MOHOSZ, Budapest
